Szerző: dr. Mészáros Gabriella

Természetes édes borok

Természetes édes borok

A világ édes borai nem mindenütt azonos módon készülnek. Két csoportba szokás osztani az édes borokat aszerint, hogy csak a szőlőből származó cukortartalom, vagy esetleg más, külsőleg hozzáadott cukortartalmú adalék, sűrítmény alakítja-e az ízeit, stílusát, karakterét.

Ez az utóbbi csoport az úgynevezett „erősített”, más néven alkohollal dúsított borok köre. Ezek rendszerint a nagyon meleg és száraz termőhelyekhez köthetők, idetartozik a port, a madeira, a marsala, a sherry és még jó néhány más bortípus.

A hűvösebb termőhelyeken, ott, ahol a szőlő jóval később érik be, s lassabban gyűjti össze a megfelelő mennyiségű cukortartalmat, egészen más típusú borokat készítenek. Ezek a természetes édes borok; ez az a kategória, ahol külső „segítség” nélkül ad a természet jó szerkezetű, de magas cukorkoncentrációjú édes borokat. A mesterséges alkohol hozzáadása nélkül készülő édes borok közül természetesen a tokaji borokat helyezzük az első helyre.

A melegebb termőhelyeken, ott, ahol nem erősített borokat készítenek, gyakran szárított szőlőt használnak. A tőkétől elválasztott fürtök fektetve vagy függesztve várják felhasználásukat. Ez akkor következik be, ha kellően töppedtek már a bogyók, és sok cukor koncentrálódott bennük. Valójában akár a tőkén (késői szüret/late harvest/Spätlese/vindage tardive), akár szárítással ér el a szőlő magasabb cukortartalmat, a legegyszerűbb módszerrel lehet belőle édes bort készíteni. A jégbor viszont olyan termőhelyeken készül, ahol elég hosszú, hideg és nem esős a tél, mert azt kell elérni, hogy a bogyók a tőkén maradva adjanak fagyott alapanyagot. Persze a cél itt is a cukor megfelelő koncentrációja, nem a fagyás maga. Legalább 6-7 napon keresztül kell általában –7 Celsius-fok körüli átlaghőmérsékletnek lennie ahhoz, hogy a bogyóban lévő víz megfagyjon. A kültéri préselés során a víz jégkristályok formájában elkülönül a nagy cukorkoncentrációjú musttól, így rendkívül gyümölcsös, savaiban kissé erősödő, magas cukor tartalmú levet kapunk. A legszebb jégborok többnyire ott születnek, ahol nincs botritiszesedés. Sajnos az esetben, ha valaki nem veszi komolyan az előírásokat, a jégbor mélyhűtőből is előkerülhet…

A legtöbb természetes édes bor világszerte botritiszes alapanyagból készül. Ezek közül is az aszú az a kategória, ami a világon egyedülálló módon – és nem mellesleg a legdrágábban is – készíthető. A bor testét felépítő sav-, alkohol- és cukortartalom máshol nem látott mértékben, és a legtöbbször tökéletes egyensúlyban kóstolható. A tokaji aszúk jó esetben nem desszertborok. Különleges adottságaik rendkívüli minőségű borrá avatják a legszebb aszúkat, amelyeket étkezéseink során valójában bárhol fogyaszthatunk.

A természetes édes borok legjava szinte kivétel nélkül úgynevezett botritiszes (nemespenész, Botrytis cinerea) szőlőszemekből készül. Ez tulajdonképpen egy nedvesség hatására növekedésnek induló gombaféleség, amely párás hajnalokon megtelepszik a szőlőfürtökön, a meleg őszi napokon pedig elszaporodik a bogyókban. A szőlőbogyó belsejében vízveszteség következik be, cukor- és savkoncentráció, valamint a gomba saját telepeinek növekedése. Csak olyan termőhelyeken lehet eredményesen botritiszes borokat készíteni, ahol a levegő nedvességtartalma magasabb az átlagosnál, a kiegyenlítetten enyhe őszi időjárást időnként rövid esők szakítják félbe. Nem véletlen tehát, hogy a világ nagy botritiszes borait adó vidékek mind folyók, esetleg nagyobb tavak vagy éppen tenger mellett fekszenek. A kockázat azonban rendkívül nagy. Ha az időjárás októberben esősre fordul, akkor a nemesrothadás szürkerothadássá fajulhat, ami extrém esetben használhatatlanná teszi a termést.

Tokajon kívül értékes édes borokat találunk még a Mátra, Mór és Badacsony környékén, de volt hagyománya Eger és Ménes (Arad-hegyalja), valamint Ruszt szőlősgazdáinál is. Határainkon túl a legszebb természetes édes borok Franciaországban a Loire mentén, illetve a bordeaux-i borvidéken, Sauternes környékén, Elzászban, Németországban a Rajna és a Mosel vidékén és Ausztriában a Fertő-tó mellett teremnek. Ezek a borok mind tartalmazzák a Botrytis cinerea nevű nemespenész illatát és zamatát – akárcsak a tokaji borok, de többnyire levegőtől elzártan, közel reduktív módon készülnek. Karakertükben eltérnek a mi tokaji édes borainktól, mert azt a remek szerkezetet és ásványosságot egyik borvidék borai sem tudják elérni.

Lapozás vissza Lapozás előre
Tanulás az egész élet!
Terroirhű borok Tállyáról, amelyekre Ausztriától Amerikáig odafigyelnek

Terroirhű borok Tállyáról, amelyekre Ausztriától Amerikáig odafigyelnek

Elolvasom
Bárdos Sarolta a Borászok Borásza!
Befejeződött a Hungarian Wine Summit, hazánk legnagyobb nemzetközi boros találkozója

Befejeződött a Hungarian Wine Summit, hazánk legnagyobb nemzetközi boros találkozója

Elolvasom
A Magyar Bor Veronában is hódít!
Büszke vagyok arra, amit eddig elértem - beszélgetés Szarka Dénes mádi borásszal

Büszke vagyok arra, amit eddig elértem - beszélgetés Szarka Dénes mádi borásszal

Elolvasom
„Magyarország elképesztő kincseket rejt” – interjú John Szabóval, a magyar borok nagykövetével
32 éve a magyar bor szolgálatában

32 éve a magyar bor szolgálatában

Elolvasom