„Magyarország elképesztő kincseket rejt” – interjú John Szabóval, a magyar borok nagykövetével

A magyar származású Master Sommelier a 2024. április 21-25-én zajló Hungarian Wine Summit egyik nagykövete. Az ennek kapcsán vele készített interjúban szó esik a vulkanikus borról, a pezsgőről, a nemzetközi piacokról és Egerről.

Magyar származású vagy, de már Kanadában születtél. Hogyan és mikor került ki a családod a tengerentúlra?

Édesapám Budapesten született és 1956-ban vándorolt ki Kanadába, mintegy 40 ezer honfitársával együtt. Én az 1970-es évek óta járok Magyarországra és látogatom a rokonaimat. Rengetegszer voltam már az évek alatt.

 

Kanadaiként miért a bort választottad hivatásodnak?

Először fine dining éttermek konyháján kezdtem dolgozni, később aztán kikerültem a vendégtérbe, szóval mindig a borok és az ételek vettek körül. Mivel egyre kíváncsibb lettem, elkezdtem hivatalos keretek között tanulni a borról. Ennek részeként, egy amolyan ösztöndíj program keretében eljutottam Párizsba, ahol ismét étteremben dolgoztam. Innen vezetett az utam a WSET nemzetközi borakadémikusi diplomáig és a Master Sommelier címig. Sok más emberhez hasonlóan engem is az fogott meg a borban, hogy rengeteg aspektusa van. Kapcsolódik a történelemhez, a kultúrához, a nyelvekhez, a tudományokhoz. Erről mindről szívesen tanultam, ráadásul utazni is nagyon szeretek, szóval minden szempontból tökéletes választás számomra.

 

 

Több, mint húsz éve foglalkozol a magyar borokkal is. Hogy látod, miben változtak a magyar borok leginkább ezen időszak alatt?

Az első borszakmai utam 2000 környékén vezetett Magyarországra. Tokajban látogattam meg egy borász barátomat. Az egy varázslatos év volt a borvidéken, rengeteg kiváló minőségű aszúszemet szüreteltek. Soha nem felejtem el az esszenciát, amit akkor kóstoltam. A legnagyobb változás az azóta eltelt közel negyedszázadban szerintem a minőségi borászatok számának növekedésében érhető tetten. Akkor nagyjából egy kezemen meg tudtam számolni az általam exportképesnek tartott borászatok számát. Ma már tucatjával tudok ilyeneket sorolni. Azt is látom, hogy a hangsúly a helyi fajták és az egyedi stílusok felé tolódott el. Szerintem hosszútávon ez hozhat sikert. A szőlészet és a borkészítés rohamosan fejlődik, a beruházásoknak hála ma már rendelkezésre állnak a legmodernebb technológiák. De minden eddigi eredménnyel együtt is Magyarország az egyik utolsó felfedezésre váró bortermelő ország Európában.

 

Nem lehet, hogy az áttörés azért nem jön, mert közben a világban a helyi fajtákról a buborékos borokra, pezsgőkre vagy éppen a natúrborokra terelődött a figyelem?

Nem gondolom, hogy ez lenne az ok. Ami a pezsgőt illeti, a kettő még erősíteni is tudja egymást. Magyarországon például remek hagyományos eljárással készített pezsgők születnek helyi fajtákból is. A furmint kiválóan alkalmas erre. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden borvidéknek rá kell feküdnie a pezsgőkészítésre. Érthető, hogy mindenki fel akarja venni a divatos buborékos borokat a portfóliójába, viszont nemzetközi sikert csak az abszolút top tételekkel lehet elérni. Nagyon telített a piac. Ami a natúrbort illeti, szerintem a kifejezés már elavult, ráadásul sosem volt pontosan definiálva és megtévesztő is volt. Számomra csak jó és nagy borok léteznek.

 

2016-ban jelent meg a Volcanic Wines: Salt, Grit and Power, kifejezetten vulkanikus borokról szóló könyved. Akkoriban több helyen elmondtad, Magyarország számára ez is kitörési pont lehet. Nyolc év elteltével a vulkanikus bor még mindig jól csengő hívószó?

Jobban cseng talán, mint valaha. Még mindig fedezek fel újabb és újabb vulkanikus régiókat, ott dolgozó pincészeteket és szőlőfajtákat. Szinte végtelen ez a világ, és egyáltalán nem lanyhul a kereskedők és a fogyasztók kíváncsisága.

 

Akkor tehát továbbra is azt mondod, az őshonos fajtákra, a sokszínűségre és a vulkanikus adottságainkra kell koncentrálnunk?

Igen, ehhez tartanám magam, viszont fokoznám minden tevékenység intenzitását. Minél több helyen megjelenni, minél több embert megismertetni a magyar borokkal, edukálni a fogyasztókat. Persze ez nem egyszerű, mások is küzdenek vele, nem létezik egyetemes recept sem. Sok idő és befektetés, ami viszont a végén kifizetődik.

 

Az egyik nagykövete vagy a 2024. április 21-25. között megrendezésre kerülő nemzetközi borszakmai eseménynek, a Hungarian Wine Summitnak. Egy ilyen kezdeményezés beleillik az általad imént említett, szükséges tevékenységek sorába?

Ez egy nagyon fontos első lépés ahhoz, hogy ráirányítsuk a nemzetközi kereskedők figyelmét a magyar borok minőségére és széles választékára. Mint mondtam, az ország borkultúrája viszonylag ismeretlen, miközben elképesztő értékeket rejt. A Hungarian Wine Summit azonban csak a kezdő lépés, ugyanilyen elszántsággal kell folytatni utána a munkát, a marketinget. Rengeteg csodálatos bor készül a világban, aki nem kommunikál folyamatosan, nincs benne a köztudatban, azt gyorsan elfelejtik. Egy kezemen meg tudom számolni, hány magyar boros mesterkurzus volt például Kanadában az elmúlt húsz évben. Mindeközben más országok, de még a borászataik is évente többször jönnek hozzánk. Az ő példájukat kell követnie annak, aki sikert akar elérni.

 

 

2003-ban társtulajdonosként magad is beszálltál a borkészítésbe az Egri borvidéken. Miért éppen Egert választottad és hogy áll most a projekt?

Hűvösebb klímájú, nagy hagyományokkal rendelkező borvidéket kerestem. Ráadásul imádom a kékfrankost, ami Eger fő fajtája és kiválóan érzi ott magát. Nem utolsó sorban pedig Eger egy gyönyörű város rengeteg látnivalóval. Egészen a Covid járvány kitöréséig tevékenyen részt vállaltam a projektben, akkor viszont partnerem Stumpf János fia vette át a borászatot. Természetesen továbbra is figyelemmel követem a munkáját és azt kell mondanom, Péter kiváló borokat készít immár a Stumpf pincészet égisze alatt.